Kezdetben nehéz.Aztán lassan nyílsz.Egy-egy ölelés..aztán elkezdődik.Rákerülsz az útra. Szólnak a dobok.Szólnak a dalok.A hangok egymásba fonódnak. Van hangod.Érzed.Jön..jön az kifele.Minden hang.Úgy ahogy.A maga formájában.

Gyorsan repül az idő.Hamar elszáll az a 2 óra.Itt a vége..felülsz oda nem messze.Alattad a patakkal.

Elhallgatsz.Furcsa,magadba fordulós lesz a csend.Talán hirtelen nyíltál meg a doboknak.A hangoknak.Hirtelen nyíltál.Majd megijedtél.

Hirtelen léptél ki az elmúlt napok csendjéből.Tán épp ezért zuhantál vissza bele annyira gyorsan.

Körötted (mögötted) páran még beszélgettek..Minden emberi hang olyan messzinek hatott. Te csak ültél ott csendben,alattad a patakkal.Furcsa,zárkózott csend volt.Mindent érző,a külvilág,a madarak,a fák,a levegő rezzenéseit valahol mélyen lereagáló csend. Kisrigó ugrált a patakparton majd hirtelen elszállt.Fel a túloldalon levő fára.Friss volt a levegő,minden zöld..a fákon madarak csicseregtek.Esteledett.A patak felől egyre hűvösebb levegő áramlott feléd felfele.Ott ültél.Csendben.

Mindig mindenki csak beszélne. A csendet nagyon kevesen értik,érzik igazán.Egyszer csak ebben a csendben valaki megérint...Valami megnyílik.Megfordulsz.Megöleled.Ezek a csendbéli különleges kapcsolódások.Csak számodra különleges emberekkel történhetnek meg.Csak számodra különleges emberek képesek érteni a csended és egy picit kibontani abból..és igen,sokszor egy csendbéli ölelés többet mond minden kimondható vagy csak ott a mélyben megbúvó szónál.

Eső kopog

Csend terem

belső tájon,

réteken..

Szabadság

és közelség

Átadás és

Üresség..

Jó ebben a percben

élni,

egyesülni és remélni

a pillanatot megragadni

szeretni....

Kinn eső kopog

benn csend terem ...

Benned és Bennem.

Lassan kinn is csendesül

Szívem szívedben elmerül

A percek tisztán továbbfutnak..

mégis mélyen megragadnak.

A kopogás megszűnik

az élet továbbmegy

az emlék örök,

a szívben tisztán marad meg.

Az éjjel történt.Aludtam.Volna.Azt fogalmazgatta a kis agyam,tán legfőképpen a szívem,mit is jelent számomra ez...mit is jelent ÍRNI.

Mit is jelent írni? Feloldódni önmagunkban.Örömet lelni az áramlásban.Tudni,hogy jó helyen vagyunk.Itt és most.Megélni a jelen percet.Kordában tartani a gondolatokat.Átmosni magunkon őket.Érezni,majd jó esetben mindezt elengedni. Létezni.

Az írás maga a létezés.Olyan misztikus és minden kis sejtedbe bebújó rezgés,amitől azt érzed,vagy.Egyszerűen.Tisztán.Önmagad vagy.Írva nem lehetsz más.Itt nincsenek maszkok,nincsenek tettetések,se hazugságok.Legkevésbé félelmek. Őszintén és tisztán mutatod önnön lényed a világnak. Érzel. Ezt pedig adod. Leírt szavak,gondolatok finom és lágy egymásba fonódásával.Tán megérinti az embereket,máskor elmennek mellette.Ki így,ki úgy....Te rendületlenül folytatod.Magad miatt is csinálod.Mert öröm,mert pezseg,mert láng,mert lobbant és elégsz a tüzében.Elégsz,feloldódsz,belesimulsz a láng forróságába.Máris eltűnik,minden mi hideg,minden mi egyedüllét,minden mi egységvesztettség,reményvesztettség.Hiszen írva találkozol magaddal,egységbe kerülsz saját önnön belső világoddal,kifejezel,megmutatsz valamit...magadból,magadnak...és a világnak.Hol remegsz,hol égsz,hol mosolyogsz,örülsz,hol sírva oldódsz fel a szavak,a gondolatok egymásba fonódásában,az érzések sűrűjében.

Megéled önmagad.Ahogy a szavak,a gondolatok,az érzések,a szív rezzenései összefonódnak egy szép hosszú láncban,úgy kezdesz te is élni.Mindenkinek megvan az életében a maga Tüze. Kinek a lovaglás,kinek a futás,kinek a festés,kinek maga a hivatása,sokféle "Tűz" létezhet.Ilyen az írás is.Valahol életed egy pontján elkezded,beleszeretsz,sodródsz vele,éled.Tart az áramlásban.Elvisz önmagadba vagy különleges mesés tájakra repít.Palya Beától kérdezték a következőt: Mi a francnak? Kérdezz hát. Válaszolok. A szívtől,a szívnek.Magamnak és Neked.Őszintén. Valami születik,valami kimegy,kiíródik,lerak-ódik majd sokszor máshogy,könnyebben indul a másnap....sokszor nem is a cél a fontos,hanem maga a folyamat,az ÚT,a Tűz,a Szenvedély.A nagybetűs ÉRZÉS! Élvezd hát az utazást!