KIKÖTÉS (Karafiáth Orsolya: Cigánykártya)
CSEPP
Táplálkozott,s így oldódásra kész:
a kő,tudatlan ásványokra esve.
Eső becézi át laza iszapra.
A kőnek mindegy.Bármi is lehetne.
A forrás már ilyen,társul megint.
Nem válogat.Ered,folyik,keres.
Koptat,rohaszt,a gáton átfolyik.
Ha kell,szétmálló sziklafal segíti,
s a többi folytatás.Addig: szinte nincsen.
Veszélytelennek hat.De változik.
Lég mossa át,a csillogás ezért.
Lassú mérgek áznak elfeledve.
Ne lépj bele.Elég,ha szél zavarja.
A felhős ég tisztul ki csak felette.
USZADÉK
Nem rajtad áll,hogy végül is hová jut:
a medrét sejtő víz tovább vonul.
Határozott és engesztelhetetlen.
Áradhat és elönthet.Rád borul.
Tajtékot habzsol,új viharra vár.
Pár zöldes haltetem a fősodorban.
Az ár halad-a mozgást kedveli:
Forraszt,pukkaszt,a Mély kedvébe jár.
Nem élvezi,nem tudja,és nem unja-
mi mozdul,körbeömli,elviszi.
A torkolatnál nincs már semmi mozgás.
Ki jut tovább? A hallgatásba fúl.
Beálló csend.Vészjósló,néma testek.
Pásztázó fény.A torkod elszorul.
IDEGEN HAJÓK
A parttalan látóhatár üzen:
mi elmerült,azt nincs mi visszahozza.
Felszínt mozgat,de nem jelez határt-
hamis irányra tart eltájolódva.
A biztos pont csak egy.Ahol marad.
A kezdetén-nem rejtve semmi véget.
Így most csak állsz;gyáván,tanácstalan.
Rothadt hínár bűzlik a roncs alatt.
E hullám-marta,elkopott vidéket
nem fogja álom.Élettelen,de van.
Üres kagylók málló fedélzeten.
Körben a strand kifosztott gyöngy-homokja.
Merülj az alkonyatba.Rád talált.
Éles,sugárzó fény.Kristályosodna.
