Volt egyszer, hol nem, hosszú-hosszú mérföldekre innen és azon is túl egy rejtélyes kis falu.Szép kis házak, macskaköves kis utcák, érdekes, sőt inkább furcsa rejtélyes emberekkel. Nem messze, a szomszédos településeken élő emberek Sötétségtanyának hívták.
Mindig is kihalt, csendes falvacska volt, ahol még a levegő is furcsán rezgett. Mintha minden kis atom zizgett volna az Univerzumban, amikor valaki itt járt.
Épp ezért a szomszédos települések lakói messze elkerülték azt a Sehonnai-Nevenincs falvacskát, mely valamikor hosszú-hosszú évekkel ezelőtt keletkezett és lakóinak száma nem ütötte meg a pár száz főt. Furcsa, magányos, maguknak való emberek éltek itt. Mindnek meg volt a maga hol ijesztő, hol szimplán furcsa oldala. Mindennek érdekessége , hogy falvacskánk Nevenincs kis falu volt. Anonym falu,anonym emberek,rejtélyes történések által övezve.
A falu mellett húzódott egy nagy erdő . Teliholdkor hallani lehetett a farkasok vonyítását. Berezgett a vidék. Az emberek megszokták,sőt együtt éltek mindennel mi furcsa,félelmetes,együtt éltek a természettel,az Univerzum lényeivel közben pedig rejtélyesebbnél rejtélyesebb dolgok történtek.
Az egyik házban élt egy fiatal lány. Ébenfekete hullámos hajáról s nagy barna szemeiről az embernek anyja jutott eszébe. Ő volt a falu jósnője, de ekkor már évekkel ezelőtt meghalt. Az emberek a lányt csak a "Hold lányának" nevezték, mert minden teliholdkor kiment az erdőbe. Tüzet gyújtott és megigézte anyja szellemét.
Így történt, hogy egy hideg, téli éjszaka, épp a teliholdas éjszaka után mikor a Hold ismét kiflibe váltott, furcsa csend szállt a falura. Már napközben érezni lehetett a levegő rezgésén valaminek az előszelét, előjelét.
Még a szomszédos kis településeken is megérezték az emberek, hogy valami komoly dolog készülődik. Behúzódtak házaikba. Magukra zárták az ajtót. Tán féltek. Talán várták , mikor és hogyan teljesedik be a végzetük. A levegő minden kis atomjában, a téli hidegben, az este közeledtével egyre inkább felkerekedőszéllel és a csillagoktól mentes teljesen sötét, szinte fekete égbolton is érezni lehetett a véget. Valami megjósolhatatlan kimenetelű eseményt.
Lassan de biztosan leszállt az este Nevenincs kis falucskára, Sötétségtanyára. Lassan sötétedett. A Kifli-Hold fényesen világított az égen. Misztikus, csendes, hideg ,téli éjszaka volt. Az emberek érezték, valami itt bizton állíthatóan történni fog. Az utcára fényes ablakok kacsintgattak. Tán most először Sötétségtanyán is elkezdtek félni az emberek a megjósolhatatlan jövőtől. Vajon történhet a kis faluval bármi ami elpusztíthatná a több száz éve épült s fennálló mindenkit rettegésben tartótelepülést? Most már itt is voltak olyanok, akiket messze került Álommanó. Elárasztotta őket a félelem. A falucska egyetlen hosszú utcáját a Hold a ködbe vezette. Ahogy az óra elütötte az éjfelet, furcsa lények lepték el a várost. A fenti, magasabb dimenziókból szellemlények szálltak alá. Tudták, ez az ő éjszakájuk.......lassan,suhogva végigkopogtak a macskaköves utcán.
Félelmetes hangok terjedtek a levegőben. Felfordulás keletkezett. A magasabb dimenziókból leszálló szellemlények megszállták a házakat. Az emberek nem tudták, hova bújjanak, hova meneküljenek .Érezték, itt a vég. Úgy nézett ki, el kell menekülniük a faluból. Páran a téli hidegben magukra kapva egy cipőt, egy fürdőköpenyt és egy kabátot a fennforgás közepén bemenekültek az erdőbe, de ott is szellemek üldözték őket. Sötétségtanya szellemek által sújtott terület lett. A félelmetes hangokat a hideg téli szél egészen a szomszédos településekig vitte, ahol az emberek reszketve húzódtak be házaikba, s várták, hogy mi fog történni. A szél süvített ,a Hold veszélyesen erős fényekkel világított.Egyszer csak hirtelen megdörrent az égbolt s egy hangot hallottak.
Egyes emberek reszkettek, mások fejvesztve menekültek, de közben ráismertek a hangra.
A falu régi jósnőjének hangja hallatszott fentről a magasból, a sötét égbolton túlról.
Közben viszont akkora volt a forgás, a menekülés ,szellemek suhogása,kopogása a macskaköves utcán,hogy egyedül az ébenfekete hajú lány,a lánya,a "Hold lánya" hallotta meg igazán anyja üzenetét.
Tudta jól, hogy ő az egyetlen, aki megoldhatja a helyzetet hogy az emberek visszatérhessenek, a falu fennmaradhasson
A lány kiment, megállt a macskaköves utca közepén kezében egy óriási csiszolt hegyikristállyal. Feltartotta,beletartotta közvetlenül a Hold fényébe. A Hold fénye visszatükrözte a kristály csillogását, a sugarak ezer fele cikáztak. Az éjszaka fekete sötétségében a szellemek feloldódva ezekben a sugarakban visszatértek az Univerzumba.
A lány jól tudta, édesanyja küldte az elhalt lelkeket vissza ide, direkt ide a faluba, hogy próbára tegye lányát és régi kis falva lakóit.
Lassan, nagyon-nagyon lassan a Rémálmok Éjszakájának Vége lett.
Az emberek előbújtak rejtekhelyeikről, az ég pedig lassan világosodni kezdett. Hajnalodott. Az erdőbe menekült emberek hazatértek,de azóta is ugyanolyan rejtélyesen élnek. Sötétségtanya,a misztikus történések Nevenincs falva marad míg világ a világ. Ha nincs benned félelem,s nem hiszed,járj utána.
