Nem tudom,vajon miért kap el minket néha ennyire egy-egy hullám.Igazából már néha az ember se sírni,se nevetni nem tud.Éli a csendet.A csend is lehet többféle.Természetesen teljesen más a reiki csendje mint a temető csendje.

Mindenszentek napja van.

Ilyenkor néha elgondolkozok,mi a fenének vagyunk mi ezen a földön.De tényleg: MIÉRT? S képes vagyok pontosan átérezni:

Hát itt ez a hely,
amit sokszor boldogan elhagynék.
És itt ez az élet,
amit sokszor nem nagyon értek még.

Néha könnyebb lenne elmenekülni,
tiszta fénybe merülni,
de a jel,ami szól,
de a hang,ami hív
még nem mond semmit, meddig érek s lesz-e út, hogy visszatérjek.

Vajon meddig leszünk itt?S lesz út vissza?Valahol az emberi félelmek gyökere a halálfélelem.Ezt hallottam már,s kezdem néha érezni,átlátni igazságát.

Amikor elkap az őszi hangulatzavar,az ősszel együtt járó elmúlás,haldoklás....Amikor a levelek lehullanak és a fák kopárak lesznek,pucérra vetkőznek...Ilyenkor a természet számomra "haldoklik" s kicsit én is.Erősít ezen az adott élethelyzet,a munkahely,a családi érzések,vagy azok hiánya,a leválás.S már azt mondom sajnos,nem szívesen megyek haza.Bezárkóztam.Kicsit azt hiszem,elzártam magam.

Ott éreztem meg,mekkora a baj,mikor tegnap mondta Ági,várt reikire.Erre én? Igen,magamba zuhanva itthon voltam,de úgy,hogy azt se tudtam,kedd van vagy szerda,ma lesz a VVV-s koncert vagy már volt,lesz e reiki vagy nem.Hogy ilyenkor a szerotonin nem az én agyamban jár az is biztos.Süt a nap,de mit számít? Pedig,igenis számít.Számítania kell mert anélkül még sokkal mélyebben lennék.

Van,hogy azt érezzük,nem beszélhetünk senkivel.Ilyenkor az introvertált még introvertáltabb és félénkebb lesz.A kommunikálós,nyíló lépéseit,akár csak írásban is,de nem tudja meglépni.Fél.Fél..a megmagyarázhatatlantól.Az agy passzív,sulira,javításra,meg minden másra is.S valahol a szív is elveszik a sűrűben ilyenkor.Nem ver úgy,nem működik úgy mint máskor.

Jön du. a temetőzés.A temetőkben rendszeresen elkap a hangulat: érzem.Egyszerűen érzem a hangulatát,érzem a túlvilágot,a mennyországot.Mielőtt azt hinnétek,ez nem ijesztő! Egy percig se!! Mert hiszem,van élet utána is.

Jó...Jó,hogy itt legalább picit kikommunikálhatom magam,félelmek nélkül.Az őszi depresszió alap,s sokunk tudja,miről beszélek.Ez gyakran jár félelmekkel,félsz elküldeni egy levelet,félsz a telefontól,még a pszichológus felhívásától is.Vele járó tényező ez mind. Mikor az ember nagyon egyedül van...él egyféle lelki instabilitásban,ami reikitől függetlenül néha ott van.Megvisel anyámmal való kapcsolatom is,az ősz is,ez az egész halottak napi-ünnepkör,az iskolai feladatok,a magány.Hol van itt út???Munkában...kapcsolatokban..Ha van is,hova vezet?

Sokszor azt érzem,tényleg csak a művészetek,a hangok,a zene,a színek,vagy legfőképp az írás az ami segít.Írás által kapcsolódni a világgal.

Amikor megáll a lemez a legmélyebb hangnál
amikor nem ver már úgy a szív
amikor nem érzel már semmit
amikor bezárod önmagad
amikor ősszel a fák teljesen levetkőznek és minden kopár lesz
amikor a természet haldoklik s kicsit vele hal a lélek is
amikor nem tudod,mit keresel itt és minek ez az egész
amikor elkap,elsodor egy hullám és ott vagy az alján
Te csak játssz tovább.Hangokkal,zenében,szavakkal,színekkel,írva,énekelve,bárhogy, csak csináld!Csináld,mert addig élsz belül,amíg csinálod!Amint megállsz..a hullám újra elkap,aztán majd valahol kivág a partra!

....Amikor egész nap egyedül vagy...amikor eláraszt a nyomasztó csend..amikor úgy érzed,nincs kiút....amikor úgy érzed..a legjobb lenne lefeküdni és passzívan várni a másnapot.Tegnap..ilyen nap volt.

Egy hullám legalján..az alsó apróbb hullámok sodortak és kavartak meg háromszor,négyszer,ötször,sokszor a nap folyamán.Egyedül haza mehettem volna,de nem tettem..még ebédelni se.Nem kockáztatok...hogy aztán meg "meneküljek vissza".Az elszakadás elég durva egy folyamat itt.Eltávolodós,részemről teljesen be-és elzárkózós.Vagy,ami nem szerencsés,s nem jó út,néha észreveszem magamon: menekülés!

Tegnap,igen,elkapott a hullám.Csend volt,de az a nyomasztó,s a hangulatom mélybe csúszott du.ra.De. még olvastam a reikis regényt,még tán sikerült egy-egy zenét végighallgatnom (meg reikiztem,ami megint eléggé padlóra vágott,anya-lánya és egyéb generációs érzések,gyomorból feltörő,ki nem engedett könnyek,beúszó és elúszó gondolatok,érzések),míg du.ra a regényre rá se bírtam nézni,a zenéket nem bírtam végighallgatni,ültem a csendben,fáradtan.De miben fáradtam volna el?Semmiben.Tán a lelkiállapot hozta magával a fizikai fáradtságot. Általános levertség,elhagyatottság,magány érzése vett rajtam erőt.Hagytam magam,sodorjon,fusson át rajtam minden.Estére azt mondtam magamnak: no,most kéne  a tudatvesztés,kis tudatmódosító szer,bármi..egy üveg rosé,aztán az ágy,elnyom,lefekszek,s tán lesz egy másnap.Egyszerűen úgy éreztem,nem bírom már.

Egy németes kolléganőtől kaptam kölcsönbe egy Albert Györgyi Cd-t amin a Miért pont én? c. könyvének rövidített változata van az ő előadásában.Hallgattam...hallgattam,ahogy beszélt magáról,az életéről,a depressziójáról,hihetetlen őszinteséggel és nyitottsággal,s közben már....nem működött bennem semmi.Egy-egy mondata,megfogalmazása mélyen kiütött,s közben színeztem a mandalákat....egymás után nyúltam  a színekhez,a mandalák más részeihez.Már csak,egyedül ez az automatikus mozgás ment,a kezem tette dolgát,az agyam már kevésbé.A szerotonin szint lezuhant,a mélybe.

Ilyen amikor a magányban teljesen egyedül azt érzed nincs kiút,mindennel egyedül küzdesz..és igazából,meg se tudod rendesen fogalmazni,mi a baj,mit érzel mert ez a belső nyomott csend eltakarja az érzéseket.És vajon miért?Okod? A kiskutya itt van veled. Talán,igen,egyedül ő. Van,hogy nincs okunk,csak a hajlam van a "depisségre",amikor az ember már magzatként meg kicsinek szívja magába hiszen az anya-lánya hatások mindig erősek,ezt tudjuk,tán legerősebben ezek hatnak a későbbi életünkre,jellemünkre,személyiségünkre s annak buktatóira.Nálam ősszel jön el az időszak s olyan élethelyzetekre való reagálásban mint amiben most is vagyok..itthon az elszakadós-játék,az elzárkózás,az iskolában,a tanításban a szenvedés,a motivációvesztettség,a céltalanság,tudva,ez nem jó út,grafológus is mondta meg sokan mások,s magam is érzem,nem vagyok tanár-alkat; nem vagyok vezető-ismeretátadó,(nem is figyelnek rám nagyon a kölykök),hanem követő és tanuló típus inkább....a kérdések: Kilépjek?No,de nem szeretném őket cserben hagyni.Nem is a gyerekekre gondolok mert nekik jobb lenne egy erősebb kéz,főleg végzősöknél (szól ki belőlem az erős önbizalomhiány) ,hanem a nyelves kollégákra. S ha megteszem,merre tovább? S igen,ha tán megteszem,mekkora lesz az otthoni perpatvar ebből?Megértenek? Nem valószínű!Hogy hozzak saját döntést? Meg merem tenni,vagy eláraszt a félelem,ami eddig is elárasztott?,Ez az egyszerű hullám-érzés,mikor az alján vagy.Félsz a jövőtől,a jelen megkavar...a múlt,az meg csak van,gyógyul a reikiben,talán.Biztos.:-)

Estére úgy éreztem valamit inni,persze alkoholosat,de vennem kell.Bacardi Breezer lett a delikvens.Látni kellett volna,gyerekek!Egy szingli csaj,aki amúgy sokat van egyedül,fog egy bontót s az üveg kupakját le akarja pattintani.Küzd vele.Rutintalanul bénázik.Totál mint egy függő.Az érzés: Minél gyorsabban ihasd.Édes,gyümölcsös,rumos,amire most nagy szükséged van.Hát,ha ezt így kívülről bárki látja,az sírva röhög rajtam.

Este egy zuhany,kis tisztulás,hajmosás,még tudtam pár oldalt olvasni majd elnyomott az álom.

Végül..egy saját írást benyomok ide:

Pontosan így érzem,éreztem megint..hasonló volt:

Üresen,magányban, csak mész,egy irányban,
jobbra,balra,elme-szív-üresen,melegben,keresve.
Körötted a világ kavarog,közben nagyon elveszel valahol,
gyökértelen-céltalan magányban, nincs helyed ebben a világban!
-A zavarosság elönt.
-Sírni tudnál,nem bírsz.
-Az érzés-hullám elsodor.
-Az élet zúg,magával visz.
Kilépnél,de nem szabad,
sodor tovább az áradat!

Sodor,de már jó lenne ha kidobna,kivetne a partra!!!! Azon gondolkozok,el kéne menni a Dávidhoz,pszichológus..akihez régen is jártam.Viszont megint nem merek telefonálni,.. vagy a suliban a mentoromnak írni egy email-t pedig kéne,s nehéz magam kikommunikálni.Legátol valami. Ez a helyzet,munkahelyileg,családilag,zárkózósilag,elszakadásilag,egyedüllét stb ,nem sorolom tovább,de sok.Meg anya is nagyon sok,aki megvárja míg hazamegyek..s rám zúdít mindent.Hogy öregkorára nincs béke..boldogtalan...nem szeretem a kutyámat..persze ezek nem feltétlen függnek össze csak mondja,mondja..hogy élek a magam világában,ja meg persze az,hogy nem tudok élni..meg itt,mindenki él a maga világában s baszik a másikra.

S kiakad,mert hogy van nekem pofám visszakérdezni: ti itt nem "b#sztok egymásra"? Minta,amit én észlelek otthon,néha-néha ha hazamegyek,vagy ami régen is volt,tv,számítógép,szavak,s beszélgetés zéró,vagy bármi is,közösen létezve. Gyakran érzem,hogy ez néha már erőlködős ál-összetartás.Főleg mire asszondja nekem: mire te észbe kapsz,lehet nem lesz család mert legyilkolok mindenkit.(persze csak az ideg hozta ezt is)

No,ilyenkor mondom azt hogy viszontlátás.Hála,a reiki amellett,hogy nyit rajtam,nyit a szeretetre,ad egy védőburkot is.Viszontlátás,nem hallgatom..se a zsarolást,hogy a háttérben még mi legyünk az okai az ő boldogtalanságának..az én introvertáltságommal meg akármennyire is nem tartja normálisnak a világ az ilyen embereket,NINCS SEMMI GÁZ! Baj az,hogy szeretek írni?Szeretem a verseket meg a művészeteket?Olvasni?Befele fordulok? Mi ezzel a gáz???

Persze,igen,biztosan nem normális az ilyen,de vállalom.Én így lázadok.Csendesen,szeretettel,zenével,színekkel,szavakkal!

Nem baj, hogy nem ér hozzád minden jó.
Mért kéne mindig fény?
Nincs mindig zene,
Nem kell szó,
Veled a csönd is szép remény.

Érezd, hogy távol minden, bújj hozzám!
Szívemből dallam száll, csak hangolj rám!
Elhagytam minden gondom, közel a boldogság,
Vágyom rád, Vágyom rád!

Hogy mikor jobb? Nappal e ? Vagy este sötétben?

Sokszor érzem azt,hogy sötétben jobb kint az utcán,finomabb..és bár veszélyesebb is,nekem jobb.

A mai megélés így zajlott:Épp besötétedett,fél6 fele járhatott mikor elindultam itthonról.Ráeszméltem,hogy más mint nappal.A sötétség egy finom leplet borít ránk.Bár azt mondjuk,a napsütés fontos,hiszen boldogsághormont ad és hangulatjavító,az ha képekben gondolkozunk,olyan mintha reflektorfényben állnánk.Autók jönnek-mennek,emberek,a világ..nem mindegy,hogy nézel ki,a jó fene tudja,kivel futsz össze vagy ki lát egy autóból.Anya szerint ez a "ki láthat meg?"ez már egy fóbia..kész üldözési mánia,s néha nagyon zavaró a mai napig.Néha amikor egységben vagyok jobban a világgal,enyhébb,máskor nagyon erős.

A Sötétség: Misztikus,Nyugtat,Ápol,Eltakar,Szeret,Vállal...és magához szorít.Magához szorít,magához ölel a Sötét Égbolt,felgyulladnak a csillagok s tán feltűnik a Hold is.
Végtelen az esti csend.Csak a lámpák égnek s határolják a járdát.Egyszer csak feltűnik a templomnál a világító kereszt.Visszafele a kereszt ugyancsak világít,a lámpák ugyanúgy szegélyezik az utcát,benned ugyanaz a mély nyugalom.A Sötétség: Misztikus,Nyugtat,Ápol és Eltakar,Szeret és Vállal.És hív....magához hív!

A kép szerint a fénybe mész..Szerintem a Sötétség Misztikuma,Nyugalma,Egyedülléte,Egysége hív...amikor egy vagy a Természettel,a Holddal,a Csillagokkal,Önmagaddal.

A Nappal pedig sokszor ilyen: nehezebb elérni azt a nyugodt egységet amit a Sötétség hoz.

Persze mindez függ a hangulati hullámaimtól,völgyektől,magasságoktól,energiaszinttől..

Egyedül járom a várost,
fáradt a mozdulatom.
Hidegen néz rám sok ember,
mert nem érzik át a hangulatom.

Néha-néha megragad a flow.Megragad bennünk az írás,a képek,a szimbólumok sora.Egyszerűen ilyenkor azt érezzük,muszáj,újra.....csinálni,írni,amíg csak a szív él és dobog.

Ősz van.Levelek hullnak szerteszét,,a fák lassan pucérra vetkőznek.A kiskutya bepattog a zörgő-csörgő avarba és élvezi ááám,de még hogy....... az ősz beszökött,s találkozott velem.Velünk.

Az ősz,október,november eleje az Elmúlás időszaka is.A Nap még süt,de egyre gyengébben,az emberben sokszor a motiváció,az élet kicsit visszavesz.Lecsillapszunk,lelassulunk,könnyebben érnek el minket a hangulatzavarok.Néha kiüresedik az agy és nem tudod,merre,hogy tovább.Minden motivációs erő mintha elhagyna.

Ősz,sárgálló,levetkőző fák,s tán a lélek is levetkőzik önmaga előtt.Keresi az utakat,a színeket,a további lehetőségeket.Elsüllyed vagy emelkedik,szeret vagy védekezik,érez...megérez,megérzi a múltat a szellemvilágot a temetőkben.

Egyszer ismeretlen távolba vágyom,máskor megriaszt egy álom...Vajon miért vagyunk itt?S mikor megyünk tovább?Milyen lesz?Érezni fogjuk?Mi fog történni?Lesz fényfolyosó?Hova jutunk utána???

S igen,néha könnyebb lenne elmenekülni,tiszta fénybe merülni...nem tudni még,meddig élek,s lesz e út,hogy visszatérjek.Miért születtünk ide?Mi a dolgunk?Vajon vissza fogunk még jönni?

Alapkérdések...akkor,amikor az élet minden része pang; amikor a munkában sincs az ember a helyén,se párkapcsolat,se semmi..amikor nincs kivel beszélj.A család; persze,lehetne,de nem,itt nem lehet.Nem szabad,nem lehet..Zajlik az emberben,forr,forrong az élet,törné,törné az utat,de minden pang.

Amikor "kilépnél,de nem szabad,sodor tovább az áradat..." egy vers,pár sorom utolsó sora.Sodor,nem tudod,merre fogsz megérkezni.Kidob a tajtékzó víz valahova a partra,

s ott,egyedül,felállsz s folytatod utad.Leérsz a tengerhez.Hátizsákodban levő füzetedet kiteszed a napra száradni.Megszárad,a toll még él,így elkezded,s írsz.

Az írás,a zene,a művészetek,ez az,ami felszabadít,ez az amiben önmagad vagy,ez az amiben élsz.

A világ pedig azt sugallja,nem vagy normális.Hát,ehhez a mai világhoz biztos nem.Írj,verselj,zenélj,s máris,Őrület!

Meg igen,a másik: Ebből nem lehet megélni.No,igen,a dobkör,a reiki,vagy ha az ember festményeknek ad címeket,igen,más mint az átlag.

Kicsit introvertált,befele forduló,egy saját kis világgal,színekkel,szavakkal,érzésekkel,ősszel és tavasszal..és ha a társadalom ezért kizár esetleg,vállalom.A mai világ,az a nem normális,meg az aki ezt nem tudja elfogadni.Sokszor a saját anyánk az,aki ezt a fajta "másságot" nem bírja elfogadni...mert jajj,mert nem tudsz élni.Nem! Nem így van! Igenis élek! Tanulok élni..s ha esetleg valamivel,valamiben nem tudok,akkor tudok mihez nyúlni.Tudok oda nyúlni,ahhoz,amiben tudok élni,amiben igazán élek. Utak,jobbra-balra,érzésekkel,szívvel,szeretettel,a reikivel,ami sokszor hála,kezdem megérezni hogy megvéd a negatívumoktól,meg..ez az egész,mint egy védő búra létezik,zene-vers-kép-és írás finom,lágy kombinációja.