....és végül elengeded.Vajon merjük e elengedni a biztonságos jelent,hogy továbbléphessünk,ki a fény felé?

Vajon merünk e a jelenből kilépni és egy bizonytalan,üres térbe belekerülni?Merünk?Merünk bízni a Gondviselésben? Hiszünk? Univerzum,vonzás,teremtés és társai?Van hozzá elég önbizalmunk?Vagy túlteng a félelem a jövőtől? Érzünk hozzá elég erőt és tehetséget és talpraesést,hogy kitalálunk a sűrűből?Vajon,mi átlagemberek (nem is tudom,miért írom így,tán magam tekintem átlagnak,tán mindenki átlag,de mégis valamiben mindenki kiemelkedő és egyedi),szóval vajon,mi,hm...írjuk úgy,földi halandók,lennénk e olyan bátrak,hogy tán egy kínlódásokkal teli cél vesztett,értelmét vesztett életet eldobjunk? Ha már valami a szívünkben értelmét vesztett,azt minek tartogatni és tovább dédelgetni?...és mit kezdünk a motivációhiányunkkal?? Fiatalság és lelkesedés?Mi van,ha hiányzik a lelkesedés és a lendület? Néha minden téma miért anno lelkesedtünk,tűzben égtünk a polcunkon porosodik könyvek és jegyzetek formájában,s amiben dolgozunk,abban semmi örömet és belső tüzet nem lelünk.

Miközben írom,érzem a gyomromban a feszültséget,néha odanyúlok ráteszem a kezem és jó mélyre beszívom a levegőt,ami mintha életet adna ott benn a sejteknek.Az a gond,szerintem sokunk azt se tudja,hogyan kell helyesen lélegezni,beleértve engem is.Ha visszagondolok a múlt heti reikizésre,hogy a remegéshullámokban hogy vettem a levegőt,nem volt a helyes légzés mintapéldája.

Amikor egész testedben megfeszülsz..Egyszerűen nem engeded.Húzod-rángatod-tépet a csontot,ameddig csak lehántható hús van rajta.Kitartás! Van,amikor mindez kifogy.Amikor hetekig pörögsz,küzdesz,harcolsz és elveszted önmagad közben.Elveszted önmagad legmélyebb lényegét,azt aki voltál,azt aki lenni szeretnél.Kreatívan,színesen,alkotva és értékesen.Ennek ellenére belehúz a világ a kényszerbe,a muszájba mert "Valamit dolgozni kell"-hallani gyakran a szülőktől és Te hol vagy ebben az egészben? Volt neked valaha saját akaratod?Vágyad?Célod?Álmod? Ezek akkora súlyú szavak már kimondva felelősséget érzek irántuk.Ki akart itt egy percig is tanár lenni????Most meg már belekényszerít a világ a szakmába,ami nagyon úgy érződik,tévút,egyre erősebben.De Te,magad egyedül nem dönthetsz,mint soha semmiben.Nem mondhatsz "nemet",mert "nehéz idők jönnek,mindenki húzza az igát,ahogy tudja".

Amikor hetek telnek,hosszú,küzdelmes hetek,amikor csak érzed nem vagy jól.A napok,a hetek elmennek melletted.Hajnali sötétségben bambulsz ki egykedvűen a busz ablakából,a suliban is az az egykedvű hangulat.Nem tudsz felengedni,feszült vagy,minden egyes percben más miatt.Hazafele a buszon,alszol vagy bambulsz ki megint csak egykedvűen a tájba.Hazaérve a város idegensége fogad,emberek hömpölyögnek szerteszét,a te koordináció-készséged már nem a legjobb,s közben az jár a fejedben: nem bírod már ezt a világot elviselni.Nem bírod.Üvöltenél és sarkon fordulnál legszívesebben.

Elbúcsúzom,de ott leszek..hol a szél zúg,a Nap nevet...

Hetek telnek,inkább napok,közben gyakran érzed,hogy süllyedsz a tengerfenék felé,ilyenkor eléred a nullpontot,s tudod,innen csak felfele van út.De felfele már nem jutsz fel a felszínre,mert félútra alig érsz,eljön az este,s másnap minden újraindul.A gyógyulásra,az érzésekre pedig nincs idő és nincs tér.

Pörögsz megállás nélkül.Az érzések nem tudatosulnak.Pörögsz,mész,csinálod,s nincs kiút a sötétségből.

Valóban ez a te utad?Megkérdezted valaha magadtól?Szereted?Szívesen csinálod?Hogy érzed magad közben?Van lendület benned?

Aztán jön egy reiki kezelés,s felfordul a világ.Ha kezelsz,lenyugszol,ha Téged kezelnek,robban minden.

Fél óra tömény remegés,egész testeden végigfutó remegés,szívtől a gyomorig,feszültség,megfeszülés,rosszullét.Az érzés: le akarsz lépni,elmenekülni.Elmenekülni a saját életedből.Fél óra,tömény remegés,nevetéssel kísérve.Mikor már se könny,se mosoly,se érzelem,se semmi nem mozdul napok óta,a sok hülye elfojtás hosszú hetek óta,a reiki kiszedi.Kínodban nevetsz,remegsz,odavagy.Az utolsó negyed órában (45p végére) lenyugszol,végre elcsendesedik test és lélek.

Másnap estére viszont újabb következmények jönnek.A reiki; visszafog,pihenésre,befele figyelésre,csendre int. Elkap másnap estére a hidegrázás és a láz.Egész tested megfeszülve remeg.Zuhany,lázcsillapító és reggelre a szervezet megnyugszik.Ahogy felkelsz kinézel az ablakon,s észreveszed ahogy a napfény átvilágít a sárgás levelek között.Rádöbbensz,mennyi minden nincs rendben benned.A pillanat varázsa,ahogy a napfény játszik a fán,bentről a konyhából figyeled,s lepereg előtted minden.

Végre most,hogy kipörgött minden feszültség ami a testben raktározódott,félig-meddig a lélek is,könnyedebb vagy s észreveszed a világ szépségeit,s közben tudatosul a másik oldal is..

hogy mennyire nem vagy a helyeden..hogy mennyire nem szereted és a legrosszabb,hogy közben már elvesztetted a világ szépségeit.Nincs szemed a szépre.Aztán pedig,"jól csak a szívével lát az ember".A régi önmagad,a kreatív,a színes,a tele-szeretettel éned haldoklik.Nem is,hogy haldoklik..már szinte csak árnyéka vagy önmagadnak a hétköznapokban,de félig a hétvégén is.Egyedül a reikis közeg ahol talán az ember visszatalál a Forráshoz.A nagy kérdés: Meddig lehet így folytatni?

Meddig tart a kötelesség? Hol van a határ?? Vajon,hogy merjünk szembeszállni a szülőkkel? (no,most nyeltem egyet; nyelem a mondanivalóm) Merjünk úgy cselekedni,ahogy nekünk ró,vállalva az ő reakciójukat?Tán itt kezdődik a leválás,hogy merem felvállalni,ha valami nem jó s abból kilépek.Akár úgy,hogy nem tudom mi lesz utána.S ez a légüres tér ijesztő,így az ember fél lépni.

Hetek óta,haza se néztem.Elzárkózok.Azt érzem,nem beszélhetek,főleg a legmélyebb dolgokról,mert nem értenének meg.Munka kell,fizetés kell,meg mindig az a kérdés: "Van más?" Nincs.Akkor ezt kell.

Egyik anya-lánya telefonbeszélgetésben elejtettem egy bassza meg-et,hogy az a rohadt hasmenés is az iskolában kezdődött.11.eseknél voltam mikor kezdődött,mondanom se kell,extra stresszes és kilátástalan órai helyzettel küzdöttem (hozzáteszem,a tanításhoz nem sok köze volt),utána fél óránként jártam a wc-re,azóta is szakaszosan itthon is morog a hasam.Anya erre: ez meg pszichés.Oldd meg! Ez ám a nagy segítség. Legszívesebben odatenném elé az egészet,ahogy én gondolom: tessék,nem gondolod,hogy tán nem tudom megemészteni ezt az egészet amiben vagyok? Pszichés hát,félig vírus,félig ideg,mindkettő lehet benne,de már unom,hogy kekszen meg perecen kell élnem.Előttem van itt még kistányéron 4 db keksz,de ha ránézek rosszullét kerülget:-))

A lélek ordít,valamiért ami segít.Tolja az ember a Schüssler sót,abban nincs nagy wasistdas,kis pici bogyó,s mivel semmi mellékhatása mert homeos,amikor fél napig nem vesz be belőle az ember mert pörög persze s eszébe se jut,utána kettesével tolja,de hát annak is mi értelme.

Egyre depisebb és ingerültebb vagyok.

Ja,igen,közben csináltam egy meditációt.Na mióta reikin felborult a rendszer,s elkezdett minden kimozdulni,remegés,nevetés,láz,lenyugodtam,utána jött a sírás is.Elkezdtem hallgatni a meditációt.A címe: Átadom magam.Szem becsuk,s nem tudtam mi lesz.Ági hangja finom puha lágy,átölelt.Az első 10perc után,rám tört a sírás.A kezem a gyomromon a napfonatnál.Menjen csak a reiki.Onnan indult az érzés,gyomorból fel a szívembe.Kitágul a tér,alattad,a mélység és feletted pedig a végtelen égbolt,pihenj meg ebben a csendes térben.Pihenés helyett zokogtam.Ijesztő volt a mélység és zuhantam.Ági hangja körbeölelt,s ebben a finom biztonságos térben jó volt magam kisírni.Soha nem gondoltam,hogy így kimozdíthat egy meditáció,de odatett.

Szóval,lehet reikin remegéssel kezdődött,aztán lázba csúszott,de legalább lett 3 napom csendben,hogy rájöjjek,nem vagyok önmagam.Eddig is éreztem,csak ha az ember depis,nincs feltétlen ereje,hogy a szavakat haptákba vágja.Pörgés,nem tudsz lenyugodni,mész,küzdesz,harcolsz és a mindennapokban elveszted aki valójában vagy..azt az éned akit szeretnek az emberek,s akit te is szeretsz magadban.

Kérdezz bárkit,az az árnyékát nem fogja szeretni.

HA MEGFESZÜLSZ,szökj el az aszfaltromok alól...

úgy volt,egyszer majd látom az árnyékom úgy lép elém hogy ott áll színes ruhában Én-Ő vagyok,Ő meg-Én