Most csak egy rövidke írás.Sok érzés,kétség,bizonytalanság,kérdés foglalkoztat de közben dolog van,millió és egy.Sokszor érzem azt,hogy nehéz magamra figyelnem,úgy igazán magamra,belülre,az érzésekre,hogy mi mozgat,hogy merre tartok,mit akarok az életben.Ezek itt,rövidke gondolatsorok,segítenek megfognom egy-egy témát.
Amikor félsz,a félelem legátol.Amikor léphetnél,mozdulhatnál,kicsit felfedezhetnéd önmagad férfi-női viszonylatban,amikor tán lehetne egy jó,vagy kevésbé jó de mindenképpen önmagadról tanulós élményed és nem mersz lépni..amikor addig gondolkozol,hogy a lehetőség elmegy melletted.Vajon miért?
Sokunkat legátol a félelem.A félelem az újtól,a félelem a nyílástól,a félelem a pasiktól,a félelem a testiségtől,a félelem az új közegtől.Néha tán megbánjuk,hogy féltünk mert nem tudhatjuk,mit szalasztunk el. Viszont,ha az ember nem tud teljes szívvel és nyitottsággal menni,ha ellenérzésekkel küzd,akkor tán akkor ott még nem volt itt az ideje,akkor ott még nem volt helye.Talán a következő alkalommal már lesz. Hiszem,hogy mindent akkor lépünk meg amikor megérett bennünk,amikor megérett a lépés,megértünk arra,hogy megtegyük.
Ha visszagondolok,1évig csak jártam a reikire,rendszeresen,majd már egy jó éve járogattam,mikor léptem és elmentem beavatásra mert a szív szólt: Igen.Eddig kezeltek,sok mindenen átmentél,sírtál,tapasztaltál,oldódtál,megérezted az energiák mozgását,MOST,itt és most,ideje előre lépned.Tanuld meg s kezdd te is élni,kezdj kezelni,érezd meg a másik oldalt.Azóta ÉLEM A REIKI-T.Főleg Klubokon mert a közösség ereje és energiaszintje visz.Beszélgetünk,szeretünk,kezelünk vagy kezel-ődünk.Együtt pihenünk meg a Szeretet energiaterében.
Hiszem azt is,hogy a párkapcsolat is akkor jön,amikor az ember kész rá.Amikor testileg-lelkileg megérett erre az egészre.És,akkor jön vele minden talán,család és gyerek.
S lehet közben,az úton haladva,talán nagyon nagy szexuális energiák vannak bennünk néha lefojtva,ami nem tesz jót,meg is betegítheti az embert..mégis azt mondom,talán ez is egy nagyon hosszú út.Egy út,amin magam is rajta vagyok.Hogyan is tudunk adni és hogyan elfogadni.Hogyan szeretünk és hogyan érintünk,főleg hogyan viseljük az érintést a pasiktól..és maga az érintés vajon milyen érzéseket hoz elő bennünk.Minden érintés egy másik pillanat törtrésze,minden érintésben és minden ölelésben szívek találkoznak.Viszont nem mindegy,hogy női energiák találkoznak,szívcsakrás ölelések,vagy épp női és férfi energia forr össze a szenvedélyben.(bár egy pasi is tud szenvedély és hátsó szexuális gondolatok nélkül ölelni,kérdés itt a túlsó oldalon hogyan fogadjuk) Nem mindegy,hogy gyengéd vagy erőszakos.Mindkét típusú pasi-élmény létezik,s biztosan sokunk élt már át ilyesmiket,többek között én is.Valahogy néha mégis a félelem marad meg...a félelem a másik nemtől és a szexualitástól.
Vajon miért? Nem tudni. Kideríteni viszont ki lehet,miért is vagyunk néha olyan passzívak a dolgokkal kapcsolatban.Tán elnyomott vágyak,tán elnyomott magány,keresések magunkban és kívül.Vagy csak a passzivitás.Vajon miért? Erre kell rájönni.Valójában is passzivitás?Vagy csak félelem s elnyomott,mélyben tanyázó érzések amiket nem tudunk felszínre hozni??
Mert a dalt viszont szeretem és megfog:
Közeledben nő lettem, csak a perc volt éretlen,
Körülöttem jégország, egyedül nincs boldogság.
menekülök, (maradok, menekülök) ki vagyok? (menekülök..)
