Volt egyszer egy icipici katicabogár aki feltévedt egy buszra.Kis csuda-aranyos.Rászállt a kezemre,mászott a kis drága,egyik ujjamról a másikra..Ha elég frissen pakolgatom az ujjaim egymás után,akkor a kis katica ügyesen ide mászik-oda másik a kezemen.No,de az ő mozgékonysága gyorsabb volt mint az én reakcióim du. 3-kor,szóval a katica győzött.Búcsút vettem tőle,útjára engedtem és ő pedig lassan leszakadt rólam.
Vele éltem meg ma a nagybetűs Percet,a valódi örömteli pillanatot.Amikor teljes szíveddel figyelsz egy másik kis élőlényre,akkor benne vagy abban amit JELENNEK hívunk.A JELEN CSODÁJÁNAK!
Ma,reggel negyed 7,fél 7 : a buszon hátranézek,épp mögöttem kel fel a Nap.
Kicsit félszemmel felnézek.Felnézek és a végtelen határban az ég alja narancsosan sárgásan fénylik,míg valahol teljesen másik irányban épp kel fel a Nap.Mögöttem kel,előttem a sárgás színben pompázó ég. Fantasztikus látvány!
Visszafeküdtem.A busz lassan döcögött tovább.A Nap folyamatosan kelt,egyre szebben és szebben világított.
Aztán az újabb "utazás" hazafele,du. 5-kor már egy más állapotban ért.Bambultam ki az ablakon.A fejem üres volt,üres,mint egy fehér,sima lap.Minden színesség és kreativitás kimúlt,eltűnt,elszivárgott.A természetet bámultam üres fejjeé,szinte szemeztem a busz ablakával.Legszívesebben leszálltam volna és belefeküdtem volna ebbe az egész képbe, a táj végtelen zöldjébe illeszkedve.Amerre csak néztem,a Bakony füves nagy zöld dombjai terültek el.Az ég tiszta világoskék,a felhők azok finom puha huppanósak.
Kinézel az ablakon fel a felhőkre és éled a percet,a felhők percét,a Te percedet. Ekkor pedig a Nap már lemenőben van.
Eltelt egy újabb nap.Napfelkeltétől naplementéig felhőkkel kísérve. Szép Estét és a legmesésebb,csoda-álmokat Mindenkinek!
Én így élek mostanság/ Azt hiszem,Kányádi ha nem tévedek és nagyon eltalálja a mostanit nálam:
építsd föl minden éjszaka építsd föl újra s újra amit lerombol benned a nappalok háborúja .....
Senki nem állította,hogy ez itt maga lesz a színes szivárványos csoda,hiszen maga az Élet se mindig az,hiszen sokszor totális hullámvasúton élünk mindannyian...vagy az???Olyan,amilyenné mi tesszük.Nem igaz? Élhetjük színesen és láthatjuk fekete-fehérnek.Mindenesetre,itt és most megígérem,igyekszem mindennek megfogni a színes-mesés-álmodó-csoda-oldalát.Hiszen ezért indítottam ezt itt. Az van,hogy néha nagyon nehéz,de itt minden erőmmel vagy inkább nem is erővel,hanem a szív lazításával,mindig és mindenkor ezen leszek.Hogy is csinálhatunk a szürkéből színeset?A zavarosból,a disszonánsból tisztát? Csakis így.Írva,összefoglalódva,pillanatokban vagy azok hiányában,az összemosódásban.
Van olyan,hogy a pillanat,egy színes perc,a nap további részében összemosódni készül.Jön az eső és elmos mindent; kinn és benn,itt és ott,mezőn,városban,iskola területén és buszon.Van a kinn és van a benn s Te éled az esőt.Megéled,kívül és belül...és van,amikor nem tudsz szivárványcsúszdán csúszkálni.
Reggel negyed 7 fele,fél7 fele az ég alja gyönyörű sárgás színekben,-már szeptemberben- nem izzott,de jól mutatott..hátra néztem a buszban és épp kelt fel a Nap.Gondoltam kettőt a kómában: Na,de szép!Szép napunk lesz.:-)
Ahogy viszont elindult a nap,már reggeltől esett az eső.Esernyőkkel rohangáltunk épületből épületbe (tanítok jelenleg)..a nap elsodort.Idővel aztán lehet a neonfények meg,az erő,ami a kölykökhöz kell és azt vettem észre nap végére,majd szétrobban a fejem.A homlokom,a szemem,a fejem minden robbanni készült.
A pillanatok elúsztak.A színek megszűntek.A felhők előtörtek.Az eső hullott.Én pedig azon gondolkodtam,hogy most szívesen bemondanám az unalmast s eltűnnék a felhők fölött.Mi lehet fölöttük???Föléjük szállnék és szivárványt fakasztanék mely az egész Földet átívelné,mely alatt emberek állnának kézfogással és egységben. Élnek bennem képek erről így,de egy ilyen napon...amikor sodor az élet,ázol az esőben,a napi harcok elmosnak,a színesség is,fekete-fehér-szürke képkockává válik.Jobb esetben még ezt szétáztatja az eső és lesz belőle egy szürkés kis csoda.
Ilyenkor kell egy zene. Daniel Powder- Bad Day a napi zeném,totálisan,több napja,hete.Néha a magány,néha stressz űz és jó énekelni.Erős kis szám.
Ez a zene számomra egyszerre színes,stresszes és szomorú és vidám és erős és energikus..és minden ami mostanában vagyok,amit érzek benne van.Azt várom,hulljanak le a levelek és felrúghassam az avart és valahol elüvölthessem magam,hogy a varázslat elveszett!!!!!Hogy az életem letért az útról!!!!!! Mióta elkezdődött újra az iskola,mérhetetlen sok feszültség,könny és szürkeség él bennem,bennem,az amúgy színes és kreatív lányban.Abban,akinek valójában érzem magam,írásban,szavakban,képekben,zenében,festményekben,művészetekben.
Tán néha rossz napunk van,néha napokon át,de kell valami ami színesít.Meg persze,az elfogadás mindenek előtt; ez van,ez a dolgom most.Nem hiába kapom a feladatokat,a sok nehezen kezelhető kölyök millió helyzet elé állít,meg persze érzelmi ingás elé,de hiszem,hogy ezek után valami más jön. Lehet,ez az egész időszak,előkészít a folytatásra s megérdemlem majd a váltást. Mi felé,nem tudni,még nem is kell mert ez még bőven a jövő kérdése,csak aggasztó ez a belső céltalanság ami van..olyan,mintha önbizalmam nem lenne indulni semerre.No,hát most így kell élni; megélni a színeset,a szürkét,a disszonánsan zavarost és a tisztát.
Ha meg elkap a szürke hullám,jöhetnek a színes kendők,az esőcseppeken átszűrődő napsütés-lehet csak képzeletbeli-látványa,de mégis.Kell a szín,kell a mécses,meg az illatok a fürdővízbe.Bármi ami kiemel az élet szürkeségéből és kreativitással,színekkel tölt meg.Tán egy őszi séta,gesztenyegyűjtés,levélgyűjtés vagy a színes avar feltúrása.
Szóval Gyerekek,egy szürke,esős napban valahogy találjunk színt..vagy illatot,egy érintést vagy bármit ami visszahoz az Életbe.Kis levendula a fürdővízbe,egy picilány,kisgyerek; bárhol is , egy színes sál,meg a reggeli színterápiás öltözködés.Meg persze a zene és a művészet mindenen átlendítő ereje!
A zongora könnyedén,tisztán és lazán segíti a lélek sötétségét,szürkeségét át a fény felé.:-)
